A CSINCSILLA TARTÁSA

Ha eldöntöttük, hogy csincsillát veszünk magunkhoz, először ki kell alakítanunk a tartásához megfelelő helyet.

A vásárolt megfelelő méretű ketrecet rögtön az állandó helyére tegyük, ne az állattal együtt húzogassuk ide-oda. A ketrec mérete nagyobb legyen, mint amekkora a többi kisrágcsálónak szükséges, mivel a csincsillák nagyon szeretnek mászni. Ezért lényeges, hogy a ketrec elég magas legyen ahhoz (kb. 60cm), hogy mászásra alkalmas polcokat is bele tudjunk helyezni. A polc készüljön fából, így rágcsálásra is alkalmas, bár időnként éppen ezért ki kell cserélni őket.
Ne feledkezzünk meg a búvóhelyekről sem. Ideális menedékhely lehet akár egy oldalára fordított virágcserép is.
Az alváshoz alakítsunk ki az állatoknak egy puha fészekládát, melyben védve, nyugodt körülmények között aludhatnak.
A csincsillák metszőfogai a többi rágcsálóhoz hasonlóan állandóan nőnek, így fontos, hogy fogkoptatásra alkalmas rágcsálnivalót is helyezzünk a ketrecbe. Erre a legalkalmasabbak a kisebb faágak. Ügyeljünk arra, hogy a berendezett ketrec ne legyen túl zsúfolt, maradjon hely az állatoknak arra, hogy nagy mozgásigényüket kiélhessék.

Lényeges az is, hogy megfelelő almot válasszunk. A legbiztonságosabb, ha a kisállat kereskedésekben vásárolunk forgácsot, és azt szórjuk az alomtálcára. Újságpapírt a nyomdafesték miatt semmiképp se használjunk!

Az állatok behelyezése előtt töltsük föl az önitatót friss vízzel és az etető tálkát csincsillák számára gyártott eledellel. Kiegészítésnek helyezzünk réti szénát is a ketrecbe. Rendszeresen adhatunk friss zöldségféléket is, melyek jó hatással bírnak emésztésükre.A csincsillák kiváló társai az egyedül élő embereknek, de ideális társai lehetnek az elfoglalt szülők gyermekeinek is. A gyerekek nagyon élvezik a csincsillák játékosságát, de ne feledjük, az aktív élet számukra csak naplemente után kezdődik.
Az éjjeli bóklászásuk során gyakran zajt csapnak, ami felébresztheti a család tagjait.

A csincsillák szép bundájának ápolásához hozzátartozik a rendszeres porfürdő. Ehhez friss, tiszta homokot (vagy csincsilla fürdőt) kell tennünk egy edénybe kb. 5 cm vastagságban. Fontos, hogy az állat kényelmesen beleférjen. Az állatokat 5 percig hagyjuk fürdőzni, ezalatt a szőrökről eltűnik a lerakódott zsír. A fürdető dobozt jól rögzítsük, nehogy az állat fürdés közben magára borítsa.

Ha beköltöztettük kedvencünket új otthonába, legalább 1 napig ne zavarjuk, hogy megszokja az új környezetet. Az első pár napban ne engedjük ki a lakásba, mert könnyen elszökhet a szemünk elől. Inkább messziről figyeljük, hogy hogyan fedezi fel új otthonát. Ilyenkor mindent körbejár, megszagol, megtanulja felismerni környezetét.
Ebben a szoktatási időszakban ne engedjünk a közelébe más állatokat (kutya, macska) illetve ne zavarják az ismerősök, szomszédok sem.
Miután az állat már megszokta helyét, nyugodtan nézegethetik őt idegenek is, nem fogja magát zavartatni.
A jól tartott csincsillák önfeledt, vidám ugrándozása akár 10-15 évig is sok örömet okozhat az egész családnak.

A FELELŐS TARTÁS

Ha egy kedves, barátságos, simogatható, szép, könnyen gondozható állatkára vágyunk, sokféle lehetőség közül választhatunk. Mi most a csincsillát ajánljuk. 
A csincsilla nagyon mókás állatka: tömött, fényes, simogatnivaló szürke bundája van, fekete, csillogó szeme, nagy fülei és bozontos farka. Ideális háziállat lehet, kézhez szoktatható, kicsi, puha, barátságos, viszonylag könnyen tartható. Megfelelő körülmények között tartva a csincsilla várható élettartama 10-15 év. Nem agresszív állat, kis odafigyeléssel megelőzhetők a véletlen harapások is. Az almot rendszeresen cserélve nincs szaga.
A csincsilla Dél-Amerikából származik, ahol eredetileg az Andok hegyeiben élt csapatokba verődve éjszakai életet. Már az őslakóság is vadászott rá húsa és nagyon finom tapintású bundája miatt, de amikor hódítók is érdekeltté váltak a bundakészítésben, a fajta a kihalás szélére került. Később a prémjükért tenyésztették, de a csincsillák népszerűek lettek a hobbitartók körében is.Első csincsillánkat hobbitenyésztőtől érdemes beszerezni, mivel ilyen helyen megismerkedhetünk az állatka szüleivel, környezetével, tartási körülményeivel is, ez sokat elárul várható viselkedéséről és egészségi állapotáról. A tenyésztő születésüktől kezdve sokat foglalkozik a csinbébikkel, kézhez szoktatja őket, eléri, hogy az állat ne rémüljön meg, amikor meglát minket.

Az egészséges csincsilla szeme csillogó, fényes, fogai narancssárgák, bundája szép, sűrű, puha tapintású, csomóktól mentes. Fülei nem sérültek. Mozgása fürge, jó ugró, általános kondíciója jó, az állat nem túl sovány. Általában élénk, egészséges benyomást kelt.
A csincsilla nem nevelhető szobatisztaságra, alomba végzi a dolgát (megfelelő a forgács, csutkaalom, macskaalom, de ne legyen poros). Tágas ketrecben tartható, de szüksége van rá, hogy kiengedjék, hogy kedvére mozoghasson (legalább fél órát naponta). Rágcsálhat, ezért felügyelettel engedjük ki, ne tegyen kárt a tárgyainkban vagy magában: a vezetékeket, konnektorokat zárjuk el, kedvenc könyveink, cipőink pakoljuk magasra, az ablakokat zárjuk be, a számunkra megközelíthetetlen réseket takarjuk el. 

A ketrec mérete (1-2 állatkára számolva) minimum 60×40 alapterületű, 80 cm-s magassággal. Ennél nagyobb még jobb, főleg ha a magassága nagyobb. A csincsilla szeret mászkálni fel és le, ügyesen mászik a ketrec falain. Jó ugró, a szintek között biztos ugrásokkal közlekedik. A polcok lehetőleg fából készüljenek, de számítsunk rá, hogy állatkánk rágni fogja. (ne használjunk olyan anyagokat, ragasztót, lakkot, festéket, pácot, ami káros az egészségre.)
A rács anyagát úgy válasszuk meg, hogy ne rozsdásodjon a rákerülő víztől vagy nedvességtől, és a csincsilla se tudja szétrágni. A csincsilla érzékeny a huzatra, és nem szereti a túlzott meleget, ezért a ketrec ne kerüljön fűtőtest mellé vagy közvetlen napra. Számítsunk rá, hogy éjszakai állatként éjjel fog tevékenykedni, elég hangos lehet, ahogy ugrál, játszik vagy rág. Lehetőleg ne az ágyunk mellé telepítsük a ketrecet. 
Búvóhelynek odú-szerű tárgyból alakíthatunk ki (nagyméretű befőttesüveg, kerámia váza, pvc-cső darab, műanyag cső, házikó, stb.), rögzítsük a ketrec egy magas pontjára. A ketrec falára szerelhető fém etetőtálat a ráülő csincsilla nem tudja sem felborítani, sem szétrágni. Itatóként használhatjuk a golyós itatókat vagy tálkába is tehetjük a vizet, akkor gyakrabban kell cserélni, hogy a belehulló eledel, stb. ne szennyezze.

Ha a csincsillának van rágófája (esetleg több is), nem kényszerül arra, hogy a berendezési tárgyain (vagy a mieinken) koptassa gyorsan növő fogait. A fadarab származhat a kertünkből is, ha nem szennyezett permetezőszerrel vagy mással. Adható fafajták: alma, szilva, barack, gyertyán, mogyoró. Jó még a szépia, meg a boltokban kapható vitaminos, ízesített rágókő.

A csincsilla eredeti környezetében változatosan táplálkozott, jó, ha mi is ezt követjük. Alapélelmezésre legjobb választás a speciálisan csincsilláknak összeállított táp, jó minőségűek kaphatók. Ezen kívül mindig legyen friss szénája. Kiegészítésül kaphat gyümölcsöt (répa, banán, alma, szőlő, paradicsom, ribizli, frissen vagy aszalva), magvakat, mazsolát, és időnként kényeztethetjük joghurtos jutalomfalatkákkal is. Örömmel fogadják a szárított gyógynövényeket: kamilla, menta, citromfű, csalán, zsálya, csipkebogyó. A szárított virágszirmok is finom csemegének számítanak: vadrózsa, hibiszkusz, hozzákeverhetjük a táphoz is. Figyelem: a túl sok lédús tápláléktól a csincsilla hasmenést kaphat.

A csincsilla fürdéshez egy speciális, apró szemcséjű homokot használ, ebben hempereg, ugrál. Naponta tegyük lehetővé számára a fürdőzést, szórjuk a homokot egy magasabb peremű műanyag tálba vagy oldalára fordított nagyméretű befőttes üvegbe, aztán helyezkedjünk el kényelmesen és a csincsilla mutatványaival máris megkezdi a szórakoztató számot.